Háziorvosi praxisa mellett, egy kis Mura-menti faluban kezdett borászkodni Bussay László 1989-ben, és ő lett az ember, aki aztán visszatette a Zalát az ország bortérképére, munkáját a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével is elismerték, a szakmában igazi kultusza volt. Aztán 2014-es halálakor, hiányával együtt maradt 28 éves lányára a kis vidéki praxis, az öthektáros vállalkozás, és a borszakma által igen magasra tett léc. Bussay Dorottya hat évvel később nemcsak körzeti háziorvos és borászati vezető, hanem egy másfél éves kislány aktív anyukájaként hoz valamit a Zalából, ami ugyan más, mint az apjáé volt, de semmivel sem kevesebb.
„Gyerekkoromban az irodalomtanárom egyszer megkérte az osztályt, mindenki írja le, hogy felnőttként mivel szeretne foglalkozni, hogy egyszer majd a tízéves osztálytalálkozón felolvashassa. Mi Pécsről származtunk el, a Zalában nőttünk fel a húgommal, 14 éves korunkig a Mura környékén ugráltunk a régi traktorgumikon a játszótereken. Már akkor tudtam és le is írtam, hogy szőlővel szeretnék foglalkozni, közben orvos szeretnék lenni, családot alapítani, ott maradni.”
|
BÁNLAKI D. STELLA, FŐMUNKATÁRS
2020. MÁRCIUS 02.
forbes.hu |
https://ec.europa.eu/agriculture