Belépés | Kosár 0 tétel, 0 Ft
0Menü
x
Az Ön kosara még üres!
A kiválasztott termék a kosárba került! KosárVásárlás folytatása
x
Belépés
Még nem reisztrált nálunk?Regisztráció Belépés

Új jelszó igénylése

Jelszó újraküldése
x
Regisztráció
Regisztráció

Bemutatkozás

Családi pincészetünk a hármas határ közvetlen szomszédságában, Csörnyeföld település határában a Kövecs-hegyen található. Édesapánk Dr. Bussay László 1989-ben alapította. Az Ő és Édesanyánk dr. Ratkovics Ágnes kitartó munkájának köszönhető, hogy Zala megye ismét felírta magát Magyarország  bortérképére. Édeapánk 2014-ben bekövetkezett halálát követőn vettük át (Dóri és Bianka) a pincészetet. Hozamkorlátozással 5,5 hektáros saját telepítésű ültetvényünkön egy tőkénk egy palack bort ad. Elvünk az, hogy a legjobb minőséget visszük be a pincébe és próbáljuk nem elrontani azt. Boraink még a gyengébb évjáratokban is rendkívül koncentráltak és testesek, kimagaslóan szép savszerkezettel bírnak. Törekszünk arra, hogy boraink természetes úton, tölgyfahordóban fejlődjenek. Kizárólag palackozásra termelünk. Számunkra a borászkodás egy olyan hivatás, mellyel próbálunk értéket teremteni hagyományos formában. Hisszünk abban, hogy egy jó pohár bor olyan kapocs, amely könnyen besimul bármely beszélgetésbe.

Dr. Bussay László, Édesapánk:
Életút
: 1958. június 4-én született Szigetváron. Édesanyja, a mi Nagymamánk sokszor emlegette ezt a napot, hisz egybe esett a trianoni évfordulóval. Középiskolai éveit 1976-ban Pécsett, a Nagy Lajos Gimnázium kémia szakán töltötte, ezt követően ,,az orvosi egyetemre felvételiztem, de helyhiány miatt elutasítottak 3 ízben. A sikertelen felvételiket követően a szigetvári kórházban dolgoztam műtőssegédként, majd a helyi termelőszövetkezetben dolgoztam lovaskocsis brigádvezetőként."  1979-1985-ig a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára járt és a diploma megszerzésének évében házasságot kötött Édesanyánkkal. Ezt követően a pécsi Tüdőgyógyintézetben dolgozott, majd 1987-ben a Zala megyei Muraszemenye község háziorvosa lett, egészen 2014. augusztus 19.-ig, halálának napjáig.

Orvosból BorászHáziorvosi teendőinek ellátását követően az idejét szívesen töltötte a természetben. Betegei -a jó szándékú falusi emberek- paraszolvencia címén sokszor bort is adtak neki, a tyúk és tojás mellett. Tudták a "dokiról", hogy nagyapja, egy Pécs melletti kisebb területen foglalkozott szőlőműveléssel, így az "orvos" ért is hozzá és szereti is a jó bort. Amilyen jó volt az emberek szándéka Zalában, a boruk annyira rossz. Így döntötte el az "orvos", hogy szőlőt fog művelni és gondos gazdaként megpróbál többet kihozni a zalai vidékből, mint amit eddig kóstolt. Amilyen természetes módon vágott bele az első ültetvény kialakításába, olyan természetes módon adta magát az, hogy a kis birtokból mára családi pincészet lett.

Dóri és Bianka
A '90-es éveket megelőzve 2 év különbséggel láttuk meg a napvilágot. Dóri egyéves volt, mikor Zalába költözött, én pedig már tisztán zalai szerelem voltam. Az általános iskolát Muraszemenyén végeztük el, majd középiskolai éveinket "szőlő falunktól" 30 km-re, Nagykanizsán, a Batthyány Lajos Gimnáziumban töltöttük kollégistaként. Ennek köszönhetően Zalában nevelkedtünk és a kamaszkori zsebpénzünket, a szőlőt művelve,  Édesapánk oldalán kerestük meg. Ahogy idősebbek lettünk, egyre komolyabb feladatokat bízott ránk. Szerettünk dolgozni, mert akkor vele lehettünk és minden nap megtanított minket valami újra, valami érdekesre. Így sajátítottuk el azt a tudást, amit a pad mögül nem tudtunk volna; úgy, mint együtt élni a természettel, felismerni és megküzdeni a kihívásokkal, melyet az időjárás elénk állít és alázattal viselni a feladatot. Az érettségit követően Pécsett tanultunk tovább: Dóriból Orvos lett, belőlem pedig jogász.

 

Dr. Bussay Dorottya

A borász...

Az egyetem és a rezidens évek után, 2014 decemberében átvette Édesapánk háziorvosi praxisát és a borászatot. Sokszor megkérdezik tőle, "na de ki most a borász? " Rejtett mosolya mögül mindig érkezik a válasz : ,,...nálunk nincsenek titulusok... Édesapánk hagyatékát folytatni szeretnénk, megpróbálva azzal a szeretettel és kitartással, amit tőle láttunk, amit vele éltünk át. Amit kellett, amit lehetett, arra megtanított minket. Ő többnyire autodidakta módon sajátította el a borkészítés mibenlétét. Rengeteg bölcsességet hallott a helyi öregektől, amit gyeremekkorában nagyapjától, a szőlőmunka során szerzett tapasztalataival kiegészített és a hiányzó részeket könyveiből pótolta. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 3 állandó emberünk közül kettő már több éves tapasztalatot szerzett nálunk, így olyan rutinnal készítik elő és látnak hozzá a napi teendőkhöz, hogy délelőttönként nyugodt szívvel láthatom el betegeimet a rendelőben. Ezt a szervezettséget Édesapánknak köszönhetjük.